Napjainkban ellentmondásosan viszonyulunk a testünkhöz. Az egyik véglet, mikor igyekszünk nem tudomást venni róla, mert csak útban van a „nagyon fontos” feladataink elvégzése közepette, és időnk sincs rá, hogy a valódi szükségleteit kielégítsük. Addig jó, amíg nem is érezzük. Ha mégis jelez –mondjuk fájdalommal -, akkor gyorsan, valami kémiai anyaggal szüntetjük meg a tüneteket!
A másik véglet, amikor az egész létezés középpontjába valamilyen formában a test kerül. Például az anorexiás problémákkal küzdőknél!
Gyermekkorban a test, a vele való kapcsolat, a külső hatások, meghatározó szerepet játszanak az érzelmi és az értelmi fejlődésben. Szervezetünk érzékenyen reagál a minket ért hatásokra. Gondolataink, érzelmeink, fizikai /biokémiai/ reakcióink oda-vissza hatnak egymásra, meghatározzák a világhoz való viszonyunkat, szubjektív valóságunk megélését.
Az Alexander-technika bevezet egy részletesen felépített gondolkodásmódba, mely által egy magasabb szintű tudatosságra tehetünk szert. Lehetőséget ad megváltoztatni szokásos látásmódunkat, megszokott válaszainkat, így képesek leszünk valódi fejlődésre!
Sokan nem kívánnak ilyen mélyre menni. „Megelégszenek” azzal, hogy elmúlnak fájdalmaik, egészségesebb és szebb lesz a testhasználatuk, jobban érzik és élvezik az életüket!